Egy Volvo ritkán bántja az ember szemét, sokkal kevesebb negatív sztereotípia tapad hozzá mint például egyes német riválisaihoz. Valahogy úgy szokták mondani, hogy aki Volvot vesz, az általában már egy megállapodott ember, aki túl van a lázadó korszakon, de mégsem akar beállni a sorba. Aki szereti, és meg is engedheti magának a luxust, de azt nem mutogatni akarja, hanem használni. Igen ám, de így az autóvásárlók egy rész eleve kiesett a potentáltak közül, márpedig egyre több a jómódú fiatal, aki megengedheti magának, hogy drága új autót vásároljon. Most ne menjünk bele a hazai viszonylatokba, nekem sincs egyetlen 30 körüli (de negyven körüli sem) ismerősöm, aki az utóbbi időben (vagy valaha) új autót vett volna magának. A ritka kivétel még a nagy válság-bomba előtt vetemedett ilyenre, azóta is nyögik az egyébként valóban prémium-árba kerülő, a valóságban újonnan is 3 millió körüli verda hitelét.